Nehéz szavakba önteni azt, hogy mit érzünk Arcah függetlenségének megszűnése, Azerbajdzsán által történt annektálása pillanatában. Örményként a legfájdalmasabb és torokszorítóbb a bizonytalanság és aggodalom érzése, melynek középpontjában a szülőföldjén, ősi örmény földön élő százezernyi örmény testvérünk sorsa, élete áll. Magyarországon élő és dolgozó nemzetiségi szószólóként nincs olyan politikai és diplomáciai mozgásterem, mely megoldást kínálhatna a történések drámai viharában. Csak arról tudok beszélni, mindannyiunknak mi a kötelessége az elkövetkező időszakban: minden erőnkkel segíteni az Arcahban magára hagyott örmény lakosságot. Erőfeszítéseket tenni, hogy a nagypolitikai játszmák szereplői közömbösségüket levetkőzve, aktívan kövessék az eseményeket. A diplomácia eszközeivel megakadályozni, hogy attrocitások, etnikai tisztogatások történjenek a bekebelezett területeken. Megkérem örmény testvéreinket, barátainkat, honfitársainkat, hogy az elkövetkező időszakban, mindenki együttérzéssel próbálja figyelemmel kísérni az eseményeket és lehetőségeihez mérve kapcsolódjon be a segítségnyújtásba.
